2009. július 25., szombat

Újra Patosfa


A ladi nagy fák lelőhelye és a patosfai erdő egy jókora erdőtömb részeit képezik, így éltem a gyanúperrel, hogy a patosfai részen még érdemes körülnézni. Rengeteg a vad, hol szarvascsapatba, hol dámborjúba, hol dámbikába botlottam. A bika volt a legtürelmesebb fotoalany:

Az erdő olyan vegyesfelvágott amihez még nem volt szerencsém. Itt minden van: öreg tölgy, cser, bükk, gyertyán, juhar, körte, kőris, akác. Hatalmas területen, de sajnos nem túl sűrűn helyezkednek el az öreg fák, így rengeteg gyaloglásba került nagyjából bejárni. Még így sem vagyok biztos hogy nem maradt -e el a java.

Bükkből a legtöbb nagy fa kidőlve hever (talán a vihar is besegített itt is), de néhány azért még lábon áll. Két 410-est, és ezt a 450-est mértem (Nem pontos koordináták - 46° 9'22.68"É, 17°40'37.47"K):

Az illedelmesebbje már messziről köszöntött. Ahojte!!!:

Juharból 310-est mértem, Gyertyánból ez a 330-as a legnagyobb (Nem pontos koordináták - 46° 9'21.52"É, 17°40'25.59"K) :

Már épp hazaindultam amikor véletlenül belebotlottam a nap legkomolyabb fájába. Öreg, leharcolt tölgy, ráadásul egy nagy ágát ennek is elintézte valamelyik vihar. Elsőre nézegetem a centit, nem értem hogy lehet hogy 480-at mutat, amikor jóval nagyobbnak saccoltam. Aztán persze rájövök hogy egy méterrel már odébb járok, így a kerület 580 cm :) ( 46° 9'13.77"É, 17°40'30.89"K)


Az árnyas helyeken gyakori a Kis fehérsávos lepke (Neptis sappho):

Nincsenek megjegyzések: